Nem hülye vagyok csak furcsán normális

Egy sötét szobában állok és egy,sötét alak közelít felém. Emeli a kezét,amiben megcsillan valami. Ez egy... EGY KÉS!Jesszusom,ez felém közelít. Nekem végem és ,még csak végrendeletem sincs!Közelít,gondolatban már az összes,számomra fontos embertől elbúcsúztam. Már majdnem belém szúrta a kést amikor... amikor felkeltem. Sötét volt,és egy pillanatra megrémültem,hogy az fog történni velem,mint álmomban. Kicsit később felfogtam,hogy az ágyamban vagyok,tehát felkapcsoltam a villanyt. Ránéztem az órámra amin felfedeztem hogy hajnali öt van. Kipattantam az ágyból és a szekrényem elé léptem. Nagyon sok ruhám van,tehát vagy fél órán keresztül válogattam mire,végre megtaláltam. Ezután felhívtam a barátnőimet,hogy a szokott helyeken találkozunk. Ezután átmentem a húgomhoz és felkeltettem. A bátyáim egy hétig nem lesznek még itthon,mivel két hétre elutaztak,a külföldi rokonainkhoz. Nekem nem volt kedvem menni. De folytatom tovább a készülődést. Bementem a fürdőmbe fogat mostam,felöltöztem,sminkeltem,hajat csináltam, meg ilyesmi. Hatra kész lettem és átmentem,az ikrekhez. Emily éppen ébredezet,Bella meg még aludt. Gyorsan kivettem Emily-t a kiságyból és lementem vele a konyhába. Megcsináltam két adag tápszert,és az egyiket odaadtam Emily-nek a másikat meg leraktam a konyhapultra. Meghallotam Bella sírását. így hát őt is gyorsan lehoztam,volna,ha Jessica nem előz meg.

-Éhes vagy? - kérdeztem a húgomat,miközben elvettem tőle a kicsit.

-Egy kicsit. - mondta majd leült az asztalhoz.

Öt napja,egyedül csinálok mindent reggel és,még ez vár rám,egy hétig. Odaadtam Bellának is a tápszert,majd nekiálltam egy kis rántottát csinálni. Miután készen lett odaadtam az asztalnál telefonozó Jessy-nek,aki neki is esett. Gyorsan összedobtam hat szendvicset,hármat Jessy-nek,hármat magamnak. Ránéztem az órára ami,háromnegyed-hetet mutatott. Tisztába tettem,utána felöltöztettem a kicsiket és hagytam őket játszani. Pontosan hétkor,megérkezett a nagymamám és átvette a kicsiket. A kávézónál csatlakozott hozzánk Beverly. Az ő bátya is - mint a többieké - a külföldi rokonainknál van,mivel a drága testvéreim elvitték őket. A pékségnél még csatlakozott hozzánk Regina és Ruby. Már csak Rebecca hiányzik. Így mentünk tovább,mikor kaptam egy üzenetet Rebecca-tól,most nem jön velünk és az iskola előtt találkozunk. Pár perccel később megérkeztünk az St.Wallens általános iskola és gimnázium-ba. Jessy elment a barátaival mi meg vártunk Rebecca-ra. Mivel már fél-nyolc,felhívom. Már úgy voltam vele,hogy hagyom mire fölvette.

-Rebecca Gold,hol jársz már Tíz perce rád várunk. - szóltam bele rögtön a készülékbe.

-Bocsi,hogy még nem szóltam,de ma nem megyek be első órára. - mondta sietősen.

-Rendben,de ha beértél elmondasz mindent. - válaszoltam közben intettem a fejemmel a többieknek,hogy induljunk.

-Természetesen. Szia. - majd letette.

-Na? - kérdezte Ruby.

-Nem jön be első órára,mert dolga akadt.

Bementünk a terembe,ahol Elena és pincsi kutyái nevetésébe ütköztünk.

-Lányok nézzétek csak,itt van Hope és a lúzer barátai hahaha! - kiabálta ki nevetve.

Erre mi nevetésben törtünk ki.

-Nézzenek oda,Elena és a pincsikutyái!Már is megvan min nevetünk egész nap. - nem tehetek róla de utálom ezt a csajt.

-Most ezt miért... Miért utálsz ennyire? - kérdezte és megint bevetette,a mükönnyeket.

-Drága Elena,jegyezd meg,Én nem utállak,hanem... Ja de utállak. Mellesleg ha lángra kapnál,mályva cukrot sütnék rajtad. – erre az egész osztály nevetni kezdett,majd Elena-ák távoztak.

A barátaimmal hátra vonultunk,és a padban folytattuk a beszélgetést. Pár perc múlva becsengettek és az osztályfőnök belépett az ajtón.

-Hello,osztály. Mivel a matek tanár beteg lett,osztályfőnökit tarok.

-Ne már! - ordította be Tyler Woods. Köztudat,hogy őt ilyenkor mindig kiállítják óra végén és felelnie kell,valamelyik tantárgyból.

-Na szóval,első és legfontosabb közölni valóm. - kezdett bele Mrs.Tomlinson,mintha mi sem történt volna. - Egy hónap múlva új osztálytársatok lesz.. - és csak mondta,mondta és mondta a magáét,az új osztálytársról,aki ma jött volna de eltörte a lábát.

Már majdnem elaludtam,amikor hirtelen kinyitódott az ajtó és valaki bejött rajta. Normál esetben most Reby-vel beszélnénk arról,hogy miért jött,de most nincs itt.

-Miért csak most jött kisasszony? - tehát egy lány,aki megint késett.

-Az igazoláson rajta van. - hallottam meg padtársam hangját,mire felkaptam a fejem.

Szegény teljesen összetörtnek látszik. És a hangja is bánatos volt. Mikor Mrs.Tomlinson bólintott,Reby elindult a padunk felé.

-Mi a baj? - kérdeztem tőle amint leült.

-Majd szünetben.

*Rebecca szemszöge,reggel,hat órától:*

Reggel arra keltem,hogy valaki videó hív. Tudtam,hogy Hope az,ezért kipattantam az ágyból és fogadtam a hívást. Megbeszéltük,hogy a szokásos helyen,mint mindig. Hét óra után egy kicsivel,indultam volna, - a barátaim mindig tesznek erre egy kis kerülőt - de valaki elállta az utamat. A magánnyomozó volt akit pár hete béreltem fel,hogy tudjon meg mindent a családomról. Amióta csak az eszemet tudom,árvaházban voltam és kíváncsi vagyok az okra. Beengedtem Peter-t - megengedte,hogy tegezzem - és leültünk,de előtte írtam Hope-nak,hogy az iskola előtt várjanak. Peter kocsival jött,majd megkérem,hogy vigyen be.

-Kávét vagy vizet? - kérdeztem udvariasan.

-Nem kérek. Nos,Rebecca a jó hír,hogy megtaláltam a családod,a rossz pedig,hogy az irodámban hagytam az aktákat. Ha szeretnéd akkor elviszlek oda,leigazolom az első órád,majd beviszlek a következő órára. - válaszolt.

-Rendben. - válaszoltam izgatottan.

Beültünk a kocsiba és elindultunk. Egész végig azon gondolkodtam,hogy vajon tényleg tudni akarok mindent,vagy sem.

-Nem veszed fel? - kérdezte kedvesen.

Annyira elgondolkodtam,hogy nem is vettem észre,hogy valaki hív.

-Hope. - Suttogtam magam elé.

Nagy levegőt vettem és felvettem. Hope persze rögtön leordította a fejem,de végül letudtuk annyival,hogy bent elmondom. Míg mi beszéltünk oda értünk. A hatalmas épületet meglátva átfutott az agyamon,hogy elfutok,de nem tettem. Minden bátorságom összeszedve Mentem Peter után. Helyet foglaltunk az irodában.

-Kávét? - kérdezte ezúttal ő.

-Igen,kérek.

Nos,-kezdte miután töltött kávét-ott hagytuk abba,hogy megtaláltam a családját. Az ön szüleit senki sem ismeri,bujkálniuk kellet mert valaki megakarta ölni őket. Nehezen de találtam egy feljegyzést, hogy Megőrültek és öngyilkosok lettek. A nevüket viszont senki nem tudja,de itt vannak eltemetve. - adott a kezembe egy cetlit,amire az volt ráírva,hogy "Rebecca Gold szülei" alatta pedig a cím. - Önnek van egy bátya akit azért nem ismer mert a nagyszüleitek befogadták. Sajnálom. - mondta könnyes arcomat látva. - A nagyszüleidet megölték azok akik a szüleidet is akarták. Ezután a bátyád ide költözött a városba. A neve:David Gold és huszonkettő éves. Egyedül él. Itt a lakcíme. - Majd kaptam még egy cetlit amire az volt ráírva,hogy "David Gold lakcíme".

-Köszönöm,hogy ennyit tett értem. - mondtam neki és elkezdtem felvenni a kabátom.

-Ez természetes,ha bármire szükséged van csak hívj .- mosolygott rám.

Megkaptam az igazolást és egy másolatot az aktákról és elindultunk az iskolába.

*Vissza Hope-hoz:*

Miután Reby elmondta miért nem jött,mi meg mind megígértük,hogy elkísérjük mind a két helyre. Mivel még nem reggeliztünk lementünk a büfébe.

-Hope! - hallottam meg húgom kétségbeesett kiáltását.

-Mi a baj? - kérdeztem miközben odafutottam hozzá és leguggoltam éle. Nem,nem azért mert alacsony,hanem azért,hogy megnyugtassam.

-Anyut és aput meglőtték többször is és majdnem meghaltak,most jelenleg mesterséges kómában vannak. - hadarta el egy levegőre,majd a nyakamba borulva elkezdett zokogni.

Nem mondom én is a sírás határán,de erős maradtam és vigasztalni kezdtem Jessy-t. Összeszedtem a cuccom és Jessy cuccát és elindultunk haza. Otthon nagyi mondta,hogy szóljunk a hímneműeknek és vigyázzunk a kicsikre,ha bármi jó vagy rossz hír lenne hív és mi is hívjuk,ha van valami baj.

-Menj fel és fürödj,le én addig elaltatom a kicsiket. - mosolyogtam az összetört Jessy-re.

Bella-ék nem nagyon akartak elaludni,így hát hagytam őket játszani. Miközben én bajlódtam a gyerekekkel Jessy felment aludni.

-Ne! - hallottam meg Jessy kiáltását miközben zokogott.

-Nygi,nincs semmi baj,Minden rendben lesz. Itt vagyok. - kezdtem el nyugtatni majd átszaladtam anyuék és az én álomfogomért is. - Így most már anyáék és én is itt leszünk melletted és a három álomfogó elűzi azokat a rossz álmokat. - adtam egy puszit majd kimentem a szobából.

Leérve felhívtam a többi tesómat és elmondtam nekik mindent,Azt mondták jönnek haza az első géppel és segítenek. De nem jött össze nekik mivel vihar lett. Mivel már este nyolc van lefürdettem az ikreket. Ameddig én fürödtem Jessy rendbe rakta őket és adott nekik enni. Elaltattuk majd felvittük az ágyukba öket. Gyorsan összedobtam egy kis spagettit paradicsom szósszal és leültünk enni. Jessy olyan éjfél környékén,átcuccolt mellém és együtt aludtunk.